Lisette - 28. rész

 Sziasztok! Itt az utolsó előtti rész! :))

Mondhatnánk azt is, hogy egyfajta bevezetője az utolsó résznek :) Szóval rövidebb is, kicsit magyarázgatós, de olvassátok azért, nemsokára hozom a legutolsó részt ! :)) Remélem ütni fog ;)) :DDDD
Imádat <3
(jobb oldalon végre kitettem a gombot, szóval mostmár tudtok követni, ha érdemesnek találtok rá ^^)







Villámhírek: #1: Jenson Button és Lisette Petrolen újra együtt!

Futótűzként terjedt a hír, miszerint a brit világbajnok és exkedvese kibékültek és szerelmesebbek, mint valaha!
    Pár napja lencsevégre kapták Buttont, amint távozik Petrolen lakásából, bár akkor még bölcsen egyikőjük sem nyilatkozott az ügyben. Ma reggel azonban hivatalos közleményt adtak ki, melyben elismerik, hogy újra egymásra találtak és nem kívánnak pillanatnyilag többet mondani.
Karol Schneider őrjöng és becsapva érzi magát, de a másik "ex", Kimi Räikkönen azt mondta "Nem mondhatni, hogy jártunk. Örülök neki, ha boldog (Lisette Petrolen - a szerk.)" Javes Petrolen egyenesen azt állítja, hogy Jenson Button az egyetlen férfi, akinek odaadja a lányát, sőt! Maga Bernie Ecclestone is gratulált a párnak.
Kívánjuk nekik, hogy ne hagyják, hogy még egyszer valami a boldogságuk útjába álljon!






Zelda Ann Roshington és Rosa Toulmanov mégsem kerül rács mögé!

Javes Petrolen visszavonta feljelentését, miután exfelesége és a celeb szövetkeztek ellene filmbe illő fordulatokkal fűszerezve.
Az drog birtoklása miatt azonban továbbra is folyik az eljárás, így azonban sokkal enyhébb körülmények között - szinte nincs is reális esély arra, hogy börtönbe kerüljenek, főleg, hogy Rosa Toulmanovot a sztárügyvéd, Szridjan Rogyovics védi majd, aki nem mellesleg a keresztapja.
A világsajtó, de leginkább az együttérző angolok felháborodtak Javes Petrolen döntésén, de ő nyugodtan csak annyit mondott, hogy "az élete visszatért a normális kerékvágásba és neki ez elég ahhoz, hogy jól érezze magát, nincs szükség arra, hogy másokat megleckéztessen". Hozzátette azt is, hogy mélyen elítéli mind egykori feleségét, mind Toulmanovot a módszereik kicsinyessége miatt, de nem érez gyűlöletet.
Beijing Petrolen is keményen bírálta a gyanúsítottakat, különös tekintettel anyjára, akivel kapcsolatban többször kifejtette, hogy ha tehetné, elfelejtené, hogy ő a szülőanyja.
Rosa Toulmanovval már a botrány kirobbanásakor felbontotta a szerződését mind az MTV, mind a VDAI, a Nexussal egyetemben, Zelda Ann világhírű galériája előtt pedig tüntetéseket szerveztek és nemtetszésüket nyilvánították ki egykori bálványuk felé, amíg Zelda Ann alá nem írta a megegyezést, miszerint a Roshington Art Galery hivatalosan is Beijing és Lisette Petrolen tulajdonát képezi minden tekintetben.
Ha bármilyen más információt kapnánk az ügyről, értesítjük  önöket!



   Életemben először vigyorogva olvastam a bulvárlapokat. Három hét telt el azóta, hogy apa és Parvati együttműködése miatt én és Jenson újra együtt voltunk. Apa nagy meglepésre egyszercsak fogta magát, felhívta Ashtont, az ügyvédünket és közölte vele, hogy a feljelentését törölni szeretné.
  Fura, de örültem a döntésének. Valószínűleg az is közrejátszott ebben, hogy mostanában mindennek örültem. Csak néztem tovább magam elé a csodás látképben gyönyörködve a hintaágyról, amiben ültem és közben Jens járt a fejemben. Talán hülyeség ezt mondani, de így utólag már nem is bánok semmit: tényleg kellett ez a balhé ahhoz, hogy értékelni tudjam őt. Az addigi másfél évben imádtam, jól elvoltunk, édes volt... most meg úgy érzem, hogy ő maga az életem.
- Ó, még mindig itt üldögélsz? Ne haragudj, csak elintéztem egy telefont. - sétált felém pont akkor a keskeny, hófehér kavicsokból kialakított járdán, ami a meseszép kertben felállított kovácsoltvas hintaágyhoz vezetett. Halványan elmosolyodott, mikor leült mellém. Sötétszürke pólója alatt néhol átsejlettek az izmai. Odabújtam hozzá.
- Semmi gond. Pont rád gondoltam - sóhajtottam.
- Tényleg? - kuncogott - Nos, én is pont rád, de én folyton rád gondolok, ha már itt tartunk. - nyomott puszit a homlokomra. - Látom, olvasgatsz - vette fel a szennylapokat az ölemből. - "Jenson Button és Lisette Petrolen újra együtt" - olvasta vidáman. - Bizony ám! - rikkantotta és hosszan megcsókolt.- Te vagy a kedvenc dolgom az életben, Lisy. - mormolta kedvesen. Még mindig beleborzongtam, ha ilyeneket mondott és szinte éreztem, hogy a szívem gyorsabban ver.
- Szeretlek - csuklott el a hangom amolyan Titanicba illő nyálas romantikával. Adott egy szájrapuszit, aztán felállt és nekem nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen.
- Gyere, menjünk vacsizni. - karolta át a derekamat, miközben szinte tolt maga előtt.
Jenson házába cuccoltam már és eldöntöttük, hogy nem is költözünk máshová: otthonos, barátságos és kieső villája volt egy hatalmas étkezővel, amit nagyon sokszor használtunk arra, hogy itt fogyasszuk el a kedvenc kínai éttermünktől rendelt fogásainkat. Most például a tésztába göngyölt csirkemellet, édes-savanyú szószos tésztával.
Jenson Buttonnel egy gyönyörű villában a kedvenc kajámat enni... szinte vártam, hogy felébredek...
          Másnap korán repültünk Magyarországba. Nyilván az együtt töltött romantikus órák számával egyenes arányban nőtt újra az érdeklődésem a sport iránt. A rajongói megint megállítottak engem is, gratuláltak, hogy ismét járunk, együtt akartak minket fotózni, a vállamat veregették... imádnivaló volt. Jenson megfogta a kezemet és egészen a hotelig csak hülyéskedett, már fájt a gyomrom a nevetéstől.
Ott szinte rögtön összeakadtunk az előttünk bejelentkező Beijinggel és Nicoval, akik az elmúlt három hetet is nyáladzással töltötték nem túl nagy meglepetésre. Már azt tervezgették, hogy az idény végén Beijing Nicohoz költözik. Ez Nico előtt teljességgel elképzelhetetlen volt a nővéremről. Az ex-vőlegénye, Dale hiába vetette fel naponta többször is, a testvérem szinte kiröhögte a kérését. Erre most... teljesen természetes, magától értetődő, hogy együtt akarnak élni... felpillantottam Jensonre, aki engem figyelt a szeme sarkából. Beijingen azt látom, hogy ugyanannyira bele van esve Nicoba, mint én Jensonbe. Az, hogy mindketten egy-egy pilótába szerettünk, ténylegesen a véletlen műve, bár nagyon sok bulvárlap lovagolt szívesen a témán. (Sőt, pár befektető már pedzegette, hogy némi színezéssel megfilmesítenék a történetet, amelyben nagy szerepe van Zeldának és Rosának és az ő mesébe illő tervüknek) Rosát az apja kitagadta az örökségből és minden pénzforrást megtagadott tőle. Próbálkozott egy ideig kuncsorogni pár adónál egy valóságshow után, de mindenhonnan elküldték. Zelda a nevünkre írta a galériáját, ezen kívül a villáját is elveszítette: ezt apának ítélte a bíróság, aki rögtön túladott rajta és az árát egy összegben egy nehéz sorsú gyerekekkel foglalkozó alapítvány számlájára utalta név nélkül. Amikor csak Jenson a pályán volt vagy valami hivatalos programon vett részt, apával voltam: a kapcsolatom vele is sokkal jobb lett a Rosa-Zelda ügy óta. Akárhányszor csak időnk volt együtt ebédeltünk-vacsoráztunk, sétáltunk. Sokat beszélgettem vele Jensonről is... amit a bulvárlapok írtak, hogy apa csak hozzá adna feleségül, teljesen igaz. Ezt nekem is nagyon sokszor kifejtette.
- Nem azt mondom... - beszélt épp erről miután lenyelt egy falat grillcsirkét a magyarországi paddockban - Én Kimit is bírom. De Jenson annyira szeret téged, mint én! És én csak ilyen férfinak adlak, drágám. - kacsintott.
- Hahaha - kacagtam és egy adag krumplipürét lapátoltam a számba. - És mi a helyzet Nicoval? - tértem át új témára. - Hozzáadod Beijinget? - Apa elvigyorodott és megigazította a neki szabott Armani öltönyének ujját.
- Hogyne. Nico is imádja a nővéredet. - ismerte el egy hatalmas biccentés kíséretében. Egyet kellett vele értenem.
- Bocsánat... - bátortalan hang ütötte meg a fülünket. Érdeklődve fordultam hátra. Egy alacsony, tizenéves lány állt ott, láthatóan izgatottan.
- Öhm.... szia...? - próbálkoztam széles mosollyal indítani. Szinte elém borult.
- Lisette, ne haragudj, én csak bejutottam és megláttalak és úristen, el sem hiszem, hogy te vagy - hadarta erős akcentussal. - Kérlek szépen, kérlek, aláírnád? - nyújtott egy hirtelenjében előkapart bulvárlapot és egy golyóstollat. Apára néztem, aki kedvesen mosolygott a helyzeten.
- Hogyne - nevettem meglepetten. A pillantásom a cikkre esett: stílszerűen egy rólam és Jensről szóló résznél nyitotta ki, hogy ott írjam alá. Gyorsan aláfirkantottam. - Miről szól amúgy? - böktem a szövegre és belekortyoltam a naracslevembe. Élvezettel néztem, ahogy fontoskodva elkezdi nézegetni nekem, hogy minél pontosabban fordítsa.
- Arról, hogy Jenson két napja volt egy ékszerboltban és állítólag eljegyzési gyűrűt vett. - adta meg a választ pár másodperc múlva. Félrenyeltem és hangosan köhögni kezdtem. Apa szintén döbbenten fordult a lány felé. - Itt az egész... "A McLaren világbajnok pilótáját a város legrangosabb ékszerboltjába látták bemenni, majd távozni egy óra múlva. Az egyik eladó elmondta lapunknak, hogy az angol versenyző a gyűrűkre volt kíváncsi, sőt, vásárolt is két darabot. Talán máris eljegyzi régi-új szerelmét, a gyönyörű Lisette Petrolent? hamarosan megtudjuk" - olvasta folyamatosan.
- Azta. - nyögtem ki nagy sokára. Jens tényleg gyűrűket nézeget...? - Nos, köszi az infókat... - pislogtam még mindig meglepetten a lányra, aki lelkesen bólogatott és fürgén eltűzött. Visszafordultam apa felé.
- Szerinted...? - kezdtem el a kérdést.
- Igen, szerintem meg akarja kérni a kezedet. - folytatta az ebédjét vidáman.
- Úristen... - hüledeztem. Elképzeltem mindent: a ruhámat, amit felvennék az esküvőmre... (egy Vera Wang már évek óta a favoritom ilyen téren)... a pezsgőszínű asztali díszeket... a vendégeket... Jenson Buttont, mint a férjem. Nagyon nyeltem. Jenson Buttont, mint a férjem...