Lisette - 15. rész

 Sziasztok! Ez a büntetés-dolog nagyon felidegesített... :/ De reméljük mindenki kedvence jól szerepel holnap :) Nagyon köszi hogy ilyen sokan olvastok, imádlak titeket :)) Imádom a komijaitokat is :3
És légyszi szurkoljatok, egy nagyon durva vizsgám lesz hétfőn, elméletileg már megtanultam, de akkoris nagyon szar, ha annak vége, szeptemberig semmi dolgom, két-háromnaponta jönnek majd új részek, de hétfőre keresztbe tett ujjakat nekem :) Puszi <3






Összerándultam. Jenson arcát néztem. Arra számítottam, hogy az dühös grimaszba torzul majd... vagy talán felkiált (bár ez nem vallana igazán rá...) vagy... akármi. Ehelyett aprót, szinte beletörődőt biccentett és hátat fordított. A gyomrom mintha zuhant volna egyenesen a liftaknába. Kimi lassan fordult meg.
- Ez ciki. - kommentálta Jenson távolodó alakját egy nem túl őszinte sóhajjal. Még mindig nem tudtam (vagy talán csak nem akartam) megszólalni. Rendben, Jenson hazudott apáról... én viszont hazudtam neki Kimiről nemrég. A különbség meg összesen csak annyi, hogy ő azért hazudott, mert előbb utóbb úgyis megtudtam volna az igazságot, apa haragját viszont nem akarta kivívni maga ellen azzal, hogy ellenszegül neki... én meg... nos, én meg azért nem mondtam igazat, mert... miért is...? Ötletem sincs. Nem tudom. Talán most kezdődik egyfajta kamuzós picsa-korszakom (azért remélem azért nem)
       Egy másik megközelítésből viszont... Jenson nem bízott meg bennem száz százalékosan, szakítottunk, új életet kezdtem és ha ezt véletlenül pont Jens egyik versenytársa mellett kezdtem el, hát oda se neki! Nyilván sosem könnyű továbblépni egy új kapcsolatba, ha ténylegesen nagy volt az összetartás a régiben, de egyáltalán nem lehetetlen. Nagyon nyeltem és biztonságot keresően bújtam Kimihez.
- Szóval Beijing...? Mit mondott? - próbálta terelni a gondolataimat. Ó, igen. Jenson miatt még erről is megfeledkeztem.
- Apa állítólag eljegyezte Rosát. - közöltem vele. Síri csend lett.
- Ne már! - fakadt ki végül - Javes egy igazságos, következetes szakember. Mit eszik egy üresfejű ribancon? Ráadásul szerintem az a csaj dagadt. - tette hozzá.
- Köszi, Kimi, pont ez a leglényegesebb információ vele kapcsolatban - sóhajtottam fel és a rengeteg rossz érzés és negatív történés ellenére halványan elmosolyodtam.
- Csak mondtam - vonogatta a vállát, a lift közben elérte a negyedik emeletet és végre kinyílt. - Apud tényleg szereti...? - vetette fel a kérdést. Megtorpantam.
- Mi... miért? Én... én nem tudom. - hebegtem.
- Nem ez volt kábé az első kérdés amit feltettél magadnak...? - vonta össze a szemöldökét és elérte, hogy egy másodperc alatt úgy érezzem, tiszta idióta vagyok.
- Nem. - feleltem és elérkeztünk a lakosztályig, legalábbis erre következtettem abból, hogy a négyszáztizes számmal rendelkező tölgyajtó előtt Iceman megtorpant. - Valahogy nem ezen gondolkodtam.
- Akkor most gondolkodj ezen. Javes tényleg szereti? - kérdezte újra.
- Valószínűleg igen, ha feleségül akarja venni - vetettem fel.
- Nem az kell, hogy 'valószínűleg'. - vont vállat és kinyitotta nekem az ajtót. Elültette a bogarat a fülembe. Mi tetszik apának benne? Nem kérdeztem meg, hogy találkoztak, hogy jöttek össze, egyáltalán semmit. És ha a dolog egy apró kis félreértésen csúszott ilyen mély mederbe, hogy már esküvőről beszélnek? Hátha meg lehet akadályozni... Beijinggel kitalálhatunk valamit. Amint ezt végiggondoltam, úgy éreztem magam, mint a rossz amerikai vígjátékokban, amikor a kislány általában keresztbetesz az apukája új barátnőjének... de az ilyen filmekben végül mindig a kislány igazi anyukája jön össze az apukával, szóval remélem nem mindenben lehet párhuzamot vonni, nincs szükségem Zeldára ugyanis. Igen, ha lehetne 'legügyesebb párválasztó' címet adni valakinek, feltehetően apa kapná azt tőlem. Először egy sznob pszichopata aztán egy buta Playboy-lány. Nem szeretnék belegondolni, mi lesz a következő csaj.
- Min agyalsz ennyit? - nevetett fel ekkor Kimi. Zavartan pillantottam rá. Vigyorogva folytatta: - Nézlek és csak ráncolod a homlokodat meg pofákat vágsz. Ne idegesítsen már ennyire Rosa.
- Jól van - legyintettem - Csak az egész... egész Jenson-dolog is mellé... - sóhajtottam.
- Milyen 'dolog'? - támaszkodott a kanapénak, karjait keresztbefonta a mellkasa előtt és érdeklődve nézett rám. - Meglátott minket smárolni egy liftben? Azta. - szelíden mosolygott, egyértelművé téve, hogy szerinte ez semmi - Azt ne mondd, hogy eddig nem fogta fel, hogy már nem vagytok együtt.
- Persze... nem erről van szó - reagáltam a poénjára - Csak... csak... na. - igen, azt nem nagyon akaródzott bevallanom, hogy nem igazán túl régen azt mondtam Jensonnek, hogy amúgy fogalmam sincs, ki is Kimi Räikkönen. És a nem igazán túl rég alatt itt azt értem... hogy tegnap.
- Mindent vágok. - bólintott határozottan. Felnevettem.
- Inkább menjünk le ebédelni - ajánlottam, mire engedelmesen felvette az asztalról az odakészített étlapot és böngészni kezdte...



Tudtam, hogy meg kell találnom Beijinget, sőt! Nickyvel és Emilyvel is egyeztetnünk kell, mielőtt akármit is csinálunk. Nem volt nehéz dolgom: a nővérem természetesen a hotel hatalmas bárjában tartózkodott, a tömeg közepén állt. Annyira magával ragadó, hogy még azok is mindig ráfigyelnek, akik egyébként nem is akarnak. Nagyon csinos, rövid, fekete NIPO ruhában állt Nico és Lewis mellett, a haja gondosan oldalra fésülve, elmaradhatatlan tökéletes sminkje és platformos magassarkúja csak rátett egy lapáttal.
- Hé, Beijing... - érintettem meg a karját. Felém fordult és ekkor vettem észre azt a fátyolos tekintetet, ami arra utalt, hogy be van csípve. A nővérem nem bírja túl jól az alkoholt, de nagyon próbálkozik a biztonság kedvéért, hátha egyszer semmi baj nem lesz abból, hogy benyakal öt-hat vodkát. Eddig ugyanis minden ilyen alkalommal volt valami gikszer, de hátha...
- Ő itt például a húgom - karolta át a vállamat - És ő szintén meg tudja mondani akárkinek, hogy Rosa Toulmanov... bizony egy kurva. - széles vigyorral nyomatékosított. Nem volt részeg még, de már elvesztette az ítélőképességét.
- Beijing, gyere, menjünk fel - ajánlottam ekkor. Lewis csak mosolygott, Nico viszont aggodalmasan nézett rá.
- Minden oké lesz vele? - kérdezte.
- Neked kéne tudni. Azt hittem vigyázol rá. - ripakodtam rá. Bűntudat tükröződött az arcán, mikor rám nézett. Megráztam a fejemet és karon ragadtam Beijinget, elvittem egy kieső sarokba. Nico is jött utánunk, de egy lépéssel távolabb maradt, csak figyelt.
- Nem vagyok kislány, nézd, semmi bajom. - forgatta a szemeit a nővérem, de közben majdnem elesett a cipőjében. Lemondóan néztem rá.
- Néha azt hiszem, én vagyok az idősebb. - sóhajtottam. - Szerintem menj fel és aludj. - javasoltam.
- Aludjak?! - ismételte olyan hangsúllyal, mintha most javasoltam volna neki, hogy igyon meg hat liter fagyállót. - Nico, neked megfelel az, hogy felmegyünk és alszunk? Vagy más terveid vannak? - nézett fel rá derűsen. Na erről beszéltem... már nem józan. Nico Rosberg elvörösödött.
- Nem vagyok kíváncsi ilyen részletekre - veregettem meg a vállát bátorítóan, de még mindig nem csökkent az elpirulásának a mértéke.
- Most mi van? - értetlenkedett Beijing. - Nico, tudod hazudtam. - Ajaj. Beijing először mindig csak szókimondóbb az alkoholtól, második lépésként pedig mindent a lehető legőszintébben az emberek pofájába nyom.
- Beijing... légyszi. - könyörögtem.
- Nem, nem, ezt el kell mondanom. - csitított és Nico felé fordult - Nem Dale dobott engem. Tudom... neked azt mondtam, hogy Dale Trawick, a vőlegényem otthagyott meg ilyesmi... de nem. Én bontottam fel az eljegyzést. És tudod, miért? Mert kicsit sem szerettem. És mert akárhányszor veled beszéltem, úgy éreztem, van talán mégis olyan férfi, aki mellett leélném az életemet. - Atya. Úr. Isten. Beijing nemhogy komolyan szerelmes Nicoba, ezt egy hirtelen ötlettől vezérelve el is mondta neki. Félve néztem a németre, de én lepődtem meg a legjobban, hogy csak mosolygott. - És a francba is... imádom a felsőtested... a szőke hajad... a fura akcentusodat, tényleg, iszonyatszexi... - hajtott le újabb vodkát, mire utána kaptam, már csak az üres poharat tudtam kivenni a kezéből. - Meg... meg... minden téren te vagy a legjobb, akihez valaha is volt dolgom.
- Na most tényleg nem akarom tudni, mi minden térről van szó. - nevettem fel, de meg sem hallották. Nico közelebb lépett hozzá. Azon gondolkodtam, hagyjam e őket kettesben, de nem bíztam Beijing beszámíthatóságában, így maradtam.
- Én meg szeretem, hogy ilyen határozott vagy, elbűvölő, gyönyörű, bátor, magával ragadó - sorolta a szőke, mire Beijing boldogan felnevetett, karjait a nyaka köré fonta és egy nem túl rövidre nyúló smárolás következett. Én meg szeretem, hogy félórát kell várnom arra, hogy a nővéremhez tudjak szólni, addig ugyanis ki sem szálltok egymás szájából.
- Na jól van, én mindjárt visszajövök, megnézem, hogy leszel, Beijing. - sóhajtottam és otthagytam őket. Úgy döntöttem, egyedül látok neki a nyomozásnak. Első lépésként felhívtam apát és elkezdtem érdeklődni. Megkönnyebbült, hogy kérdezősködök Rosáról, minden bizonnyal azt hitte, azért teszem, mert teljes mértékben elfogadom, hogy ő is a család része. És megtudhattam, hogy Rosa három hónapja apát is meghívta a bugyuta valóságshow-jának a celeb-bulijába, mint mindenkit akinek a nevét kicsit is ismerik Londonban. Apa pedig jobb híján el is ment. Itt beszélgettek (a valóságshow híres 'Rosa most bikiniben mászkál egész nap' vagy 'Rosát beviszik a rendőrségre gyorshajtásért' mozzanatai gondolom jó kis témákként szolgálhattak) ezután kezdtek el találkozgatni és... és most feltétlenül fontosnak érez apa egy eljegyzést, hiszem azért van köztük tizenhét év és ő már nem 'járni' akar valakivel, hanem a házastársának lenni. Ez volt életem egyik legeslegszarabb kifogása. Miért vesz valaki feleségül egy nőt, csak azért mert egész nagy a korkülönbség, tehát házasodni akar...? Elmélázva tettem le a telefont, majd újra lesétáltam.
Legnagyobb megdöbbenésemre első pillantásom a borzasztóan részegen táncoló és énekelő Nico Rosbergre esett, akinek az inge kigombolva lengedezett a Beijing által oly sokat dicsért felsőtestén, egyik kezében whiskey-t, másikban egy mikrofont szorongatott és furán táncikált.
- Éssss uj barááátn'm van! - üvöltött most a mikrofonba elementáris hangerővel. - Bezony. - szorította össze a száját - Helóó mindenki, járok Beeeeeijing Petrrr'lennel. Vagy még nem járunk...? Nemtom, de elég... komooooly - ásított nagyot, szintén a mikrofonba, ki nem hagyta volna. Én viszont elkezdtem a fejemet forgatni. Oké, Nico Részeg Rosberg világgá kürtölte a barátnője nevét, de hol van az a jómadár?
- Lisette? Segítesz? Csak mondd meg, melyik lakosztály az övé és beviszem. - higgadt hang. Pont az az ember, akinek egyszerűen nem tudok mit mondani...
- Jens... - fordultam meg nagyot nyelve. A félig öntudatlan Beijing a karjaiban volt, a keze erőtlenül lógott és lerítt róla, hogy kicsit sem szomjas már - Persze. Hatszázkettő. - Nem mondta, hogy menjek vele, de az én nővéremről volt szó, akinek Jenson rögtön segített, tehát gondolom ez a minimum. Kínos pár percnek néztem elébe...