Lisette - 6. rész

 Na sziasztok, itt a következő rész és ezzel együtt úgy döntöttem, még pár napot ráhúzok a szavazásra, hátha ez a rész még befolyásolna titeket :) Jó sok véleményt szeretnék kommentben, chaten, e-mailben, igazából akárhol ! :))) <3






- Jens. - ráztam meg a fejemet - Valamit félreértettél. Komolyan mondom. Ez biztos. Apa... apa biztos... biztos nem...
- Lisette. - szólt. Felnéztem rá és láttam, hogy teljesen igaz, amit mond. A kezem után nyúlt és én nem húztam el. Nagyokat lélegeztem.
- Rosa...? De hát mi jóba vagyunk. Nem tenne...
- Nem tenne ilyet? - nevetett fel Jens, de az arcán nyoma sem volt jókedvnek. - Rosa egy túlkoros hisztis tinédzser.
- És a részvények? - kérdeztem meg halkan. Megütközve nézett rám.
- Hogy érted...?
- Fontosabb volt néhány részvény neked, mint én? - halvány, szomorkás mosollyal néztem fel rá.  Jenson megrázta a fejét és dühösen fújtatott.
- Remek. - tovább dühöngött magában - Hidd ezt akkor. Nem tudok mit mondani. Francba már, Lisy, nem érted, hogy apád meg a ribanca miatt mentünk szét?! És még mindig szeretlek, ezzel nem tudok mit csinálni. És teljesen tanácstalan voltam, az egész hirtelen jött, apád megfenyegetett, hogy szétszedi a csapatomat, mégis mit csináltam volna? Talán hülyeség volt, de mint már elmondtam, nagyon megbántam.
- Ha elmondtad volna rögtön őszintén, semmi nem történt volna kettőnkkel. - ellenkeztem és mérgesen a cipőmre szegeztem a tekintetem. Mintha még a masnis Louboutain is mérgesen nézett volna vissza rám.
- Lisette... ha elmondom, biztos, hogy nekiesel Javesnek. El tudod képzelni, hogy szépen hallgatsz és ugyanúgy beszélgetsz vele meg elmész hozzá ebédelni meg ilyesmik, mintha mi sem történt volna? - Nem. Igaza volt. Biztos rögtön felhívtam volna és üvöltözök a telefonba.
- De... akkor is. Ez volt a legjobb megoldás? Inkább hagyni, hogy azt higgyem, megcsalsz? Tudod te, hogy éreztem magamat? - néztem fel rá. Idegesen szorította össze az állkapcsát.
- Igen, tudom. Engem életem szerelme hagyott el, mert kinézte belőlem, hogy megcsalnám egy olcsó orosz ribanccal. - mormolta.
- A lényeg, hogy nem voltál őszinte.
- A lényeg, hogy nem bíztál bennem. - vágott vissza.
- Persze, nyilván nem a te hibád, hanem az enyém. - hőköltem vissza mérgesen.
- Nem, Javes hibája. - kötötte az ebet a karóhoz.
- Ezt az egészet még végig kell gondolnom - nyitottam ki az ajtaját a kocsinak és kiszálltam.
- Hé! - kiáltott utánam - Gyere, ülj vissza és hazaviszlek.
- Ne fáradj, hívok taxit. - mordultam fel.
- Lisy, gyere már... - nyaggatott.
- Mondom, hogy tudok... - kezdtem, de épp akkor fordult be egy taxi az oldalamon - Taxi! - kiáltottam és minél hamarabb beültem - Nancyd Road 42. - daráltam a címemet és vissza sem fordultam.




Emilynek mindent elmondtam, együtt felhívtuk Nickit és szintén mindenről tudattuk. Levezetésképpen egy órahosszája tartó Rosa Toulmanov-szidást iktattunk be.
- ...komolyan mondom... micsoda egy kis féreg... - hallottuk Nicki lemondó hangját a kihangosított telefonból. Emily egyetértően bólogatott, szőke haja előrehullott.
- És mit fogsz csinálni, Liset? - fordult most felém. Tanácstalanul néztem rá.
- Azt hiszem, először is rendeljük pizzát vacsorára. - szögeztem le - azután... felhívom apát.
- Felhívod...? Azt hittem, nem akarod elmondani neki. - ellenkezett Emily.
- Ja, én is azt hittem. - értett egyet Nicki a telefonba.
- Oké, de nem. Fel fogom hívni. Nicki, ne haragudj, hogy feltartottalak. - sóhajtottam.
- Ne hülyéskedj, Lisy, ez a legkevesebb. Viszont most már tényleg dolgoznom kell. - lelki szemeim előtt láttam, ahogy kinyújtja a nyelvét, mint szinte mindig, ha nem volt kedve igazán valamihez.
- Oké. Puszilunk, Nicki. - köszöntem el, majd Emily is jó hangosan belesziázott a telefonba. - Emily, rendelnél kaját? A szokásosat kérem: tejszínes-csirkemelles pizza ementálival és zöldfűszerekkel. Most... kiszellőztetem a fejemet, aztán végiggondolom, mi legyen.
- Menj csak. Megoldok mindent. - mosolyodott el halványan. Felmentem a szobámba és a rózsaszín ingemet- púderkék blézeremet egy Adidas pulcsira cseréltem. Lemostam minden sminket a fejemről és kényelmes kontyba csavartam a hajamat. Kinyitottam a teraszra vezető ajtót és leültem a hófehér kovácsoltvas kerti székek egyikére. Mit is kellene tennem...? Ha felhívom apát, megtudja, hogy Jens elmondta, valószínűleg tényleg kiveszi a részvényeit a csapatból és ott tesz keresztbe Jensonnek, ahol csak tud. Ezt egyértelműen nem szeretném, viszont nem is hagyhatom annyiban, hogy a saját apám mászik bele a kapcsolatomba a hülye döntéseivel, hogy egy tizenhét évvel fiatalabb kis csitrivel áll össze. Nem a korkülönbséggel van bajom. Ha egy okos huszonkilenc éves írónővel vagy például sportpszichológussal járna, akit nem érdekel a pénze, csak a személye, nem zavarna. De a huszonkilenc éves Rosa Toulmanov, aki szinte minden MTV-s hülye realityben szerepelt, leaglább ötször volt a Playboy címlapján és majdnem minden hétvégén csattrészegre issza magát, egy kicsit távol áll ettől. Amíg nem tudtam, hogy ő is a hátam mögött hazudozik össze-vissza, vele sem volt bajom. Egy kissé butuska, őrült, de szerethető lánynak hittem. Eszembe jutott Jenson elgyötört arca, mikor sírva közöltem vele, hogy megcsalt. A megtört szomorúsága, mikor végignézte, ahogy kimegyek az ajtón. Hirtelen mindent más megvilágításban láttam.
Határozottan mentem le a lépcsőn.
- Na mit akarsz...? - kezdte Emily, de dühösen félbeszakítottam:
- A francba apával! Kérem a telefont! - meglepetten pislogott, miközben a kezembe nyomta a készüléket. Sokáig kicsöngött.
- Szia, Lisette - nem tűnt túl boldognak, hogy hívom. Leszel te még elkeseredettebb is a beszélgetés végére, elhiheted.
- Most is ott van? - kérdeztem hetykén és a szemeim összeszűkültek.
- Itt van ki...? - sóhajtott, mintha azt mondaná vele, hogy "ó, szegény, kicsi, értelmi fogyatékos kislányom"
- Az orosz valóságshow-hercegnő. Remélem láttad a bikinis iszapharc-versenyt, fent van a neten. Igazán jól néz ki benne.
- Jenson elmondta... - a hangja egyszerre volt döbbent és tárgyilagos. De nem lehetett nem észrevenni benne az eltökéltséget.
- Igen. És mondok valamit: ha le mered tenni a telefont vagy ki mered venni a részvényeidet a csapatból, a sajtó elé állok és mindent elmondok róla meg rólad. Elmondom azt is, hogy mivel fenyegetted Jenst, amiért valószínűleg kitenne az FIA. - szavaimat megrökönyödött csend fogadta. Emily tátott szájjal fordult felém. Rákacsintottam, mire még mindig elkerekedett szemekkel, de elvigyorodott.
- Lisette, a saját apádat... - kezdte, de nem hagytam befejezni.
- És a saját lányoddal mi van? Képes voltál végignézni, hogy hónapokig szenvedek, mert Jenson megcsalt, mikor tudtad, hogy semmi ilyesmiről nincs szó?
- Mert gondoltam, hogy nem érted meg, ami köztem és Rosa között van.
- Ó, ugyan, teljesen érthető, hogy egy negyvenhat éves, tanult, több diplomás szakember egy tizenhét évvel fiatalabb félmeztelen címlaplányt szedjen össze. Nevetséges vagy.
- Gondoltam, hogy ezt fogod mondani.
- De nem ez a lényeg. Csinálj, amit akarsz. De hogy merted Jensonnel ezt csinálni...? Én szerettem őt.
- Megbántam. Tényleg. - a hangja közönyös volt.
- Apa... mi a picsa történt veled? Egy éve, ha emlékszel, hárman mentünk egy hétre Svájcba. Én, te és Beijing. Nagyon jól éreztük magunkat... ki gondolta volna, hogy most pont neked köszönhetem, hogy már nem vagyok együtt a pasimmal. Utoljára mondom: ha akármit csinálsz vele, a médiával nagyon kicsinállak.
- Hogy mondhatsz ilyet? - szörnyülködött.
- Mi van, azt hitted, csak te tudsz zsarolni valakit...? Rosának üzenem, hogy nem fogom anyunak szólítani, ha nem bánja. - nyomtam ki a telefont. Emily rögtön odajött és megölelt.
- Te jó ég. Ezt keményen végigtoltad, kislány. - sóhajtott.- Mit szólt?
- Ki van rám akadva.
- Ő rád...? Rosa teljesen megváltoztatta. - sziszegett rosszallóan. - Viszont jött valaki - nyújtogatta a nyakát. Nagyon kevés ember tudja a kódot a bejárati ajtóhoz. Ki lehet az...?
- Öhm... hali. - köszörülte meg a torkát Beijing. Saját magához képest meglepően csendes volt. Mindig teljes sminkben mutatkozott, most is kissé fölényesen nézett minket. Hosszú műszempillái megrezzentek, mikor hozzám fordult. - Lisette... mondanom kell valamit.
- Beijing, azt hiszem, nekem is. - emeltem égnek a szemeimet. - Ülj le, nemsokára jön a kajánk, jut belőle neked is - biccentettem az asztal felé és szép lassan, aznap már a harmadik embernek meséltem el apát és Rosát. Beijing talán még nálam is jobban kiakadt.
- Mizu Dale-lel? - kérdezte végül Emily. Dale Trawick Beijing vőlegénye volt, habár folyamatosan cikkeztek arról, hogy szakítottak, ezeket sosem kell komolyan venni.
- Hát ez az. Szakítottunk. - mordult fel. Na jó, talán néha mégis komolyan lehet venni ezeket a dolgokat is.
- Komolyan? - döbbent meg Emily. Beijing próbált nemtörődömnek mutatkozni, de kevés sikert ért el. Elhúzta a száját.
- Igen, nos... nos... én mondtam ki, hogy vége. Egyszerűen... semmit sem éreztem iránta. Oké, helyes volt tényleg, de... hmm... - vonogatta a vállát. Beijing külső szemlélő számára a tipikus felszínes lány volt, akit csak a külsőségek érdekelnek. Flörtöl ezzel-azzal (például szinte minden futamon Nico Rosberggel) de nem kötelezi el magát. Dale Trawick az egyik legfelkapottabb amerikai sorozatszínész volt, kidolgozott felsőtesttel és vállig érő sötétbarna hajjal. A tipikus szívtipró, aki mellett csodálatosan mutatsz. De igazából a nővérem több volt, mint mutatta. Nicoval azért töltötte a hétvégék nagy részét, mert szerintem igen is bejött neki a kedves, srác-a-szomszédból stílus, nem a Dale féle szerelmes-vagyok-a-tökörbe világszemlélet. És büszke voltam rá, hogy végre a sarkára állt.
- Azt hiszem... minden Petrolen egy nagy rakás szerencsétlenség szívügyekben. - mondta most. - Én kidobtam a pasimat, de igazából soha nem is szerettem, te szakítottál a tökéletes fickóddal méghozzá apa miatt, aki egy kis... kurva miatt dobta az egész családot. - rázta a fejét - Nincs valami... erős piátok? Most inkább az kellene. - bökött a kólájára.



- Beijing, ehhez abszolút nincs kedvem - mormoltam fojtott hangon a nővéremnek. Erősen fogta a karomat és húzott maga után.
- Gyerünk, jól fogod érezni magad, megígérem. - vigyorgott. A Brit nagydíj hétvégéje volt, ezzel együtt egy jótékonysági est, melyre Beijing és én is hivatalosak voltunk, mindazonáltal eszemben sem volt elmenni. Boldogan tervezgettem, milyen romantikus vígjátékokat nézek majd a kanapémról, de akkor Beijing (akivel mostanában egyre többet beszélgettem) berobbant és közölte, hogy két órám van elkészülni. Szóval este ott loholtam utána a bíborszínű estélyimbe, remélve, hogy nem bukok fel benne. - Ú, szuper, alig késtünk - lépett be. Mindenfelé a fekete és szikrázó zöld selymet tekerték, mint dekoráció. Mindez kiegészítve rengeteg hófehér virággal. -mintha csak egy hógömbben ragadtunk volna. Rengeteg versenyző, FIA szak-és üzletemberek, valamint csapattagok sétálgattak a monumentális teremben.
- Igen, valószínűleg remekül érzem majd magam. - sóhajtottam fel. Jensont láttam, ahogy a csapatfőnökével beszélget a terem közepén. Menekülőre fogtam a dolgot és a bárhoz siettem. Szinte levágódtam a székre.
- Adhatok valamit? - kérdezte a magas lány a pultban rögtön segítőkészen.
- Nem, nem, köszönöm. - ráztam meg a fejemet és kisimítottam egy tincset az arcomból.
- Pedig a Wallbangerük isteni. - szólalt meg valaki mellettem. Odafordultam. Sebastian Vettel szelíden mosolygott és megkocogtatta a saját poharát: tényleg Harvey-Wallbanger koktélt ivott.
- Akkor... azt hiszem, muszáj kipróbálnom. - vontam vállat. Mosolya szélesebb lett és intett a pincérnek.
- Miss Petrolennek is egyet. - kacsintott.
- Ennyire jó a buli? - könyököltem a lakkozott pultra, miközben felé néztem.
- Nem igazán szeretem az ilyesmiket. - magyarázta. - De meglep, hogy te is itt vagy. Azt hittem, te élvezed az estélyeket.
- Miért is...? Bár engem meg az lep meg, hogy még senkinek sem tűnt fel a tömegből, hogy a világbajnokuk meglépett és itt bujkál. - bűnbánóan hajtotta le a fejét és kissé mintha zavarba jött volna.
- Tényleg nem nekem valók ezek a dolgok. Én többnyire csak a vezetést szeretem. Nem a központban lenni.
- Megértem. - mondtam sajnálkozva, miközben a Harveyt lehelyezték elém az asztalra - Szóval Sebastian Vettel azt mondja, finom... - néztem rá jelentőségteljesen. Kacsintott.
- Szerintem nemsokára Lisette Petrolen is azt fogja rá mondani, hogy finom.
- Meglátjuk. - mosolyodtam el és belekóstoltam. Hűha, oké, ez tényleg nagyon jó. - Nem rossz - játszottam meg az ínyencet, mire felnevetett.
- Látszik rajtad, hogy oda vagy érte. - piszkált. Én is nevettem.
- Legalább valaki élvezi ezt a szart. - mormolta ekkor a hirtelen mellé lépő Kimi Räikkönen.
- Kimin is látszik, hogy oda van érte. - bökött a versenytársára Sebastian.
- Azt hittem autóversenyző vagyok, nem bohóc. - utalt a nagykutya-partira cseppet sem pozitívan. Tetovált kezével beletúrt szőke hajába.
- Vagyunk még így ezzel páran - reagált Seb - Próbáld ki a Harvey Wallbangert, isteni finom! - ajánlotta neki is. Kimi felém fordult, a pillantására kicsit kínosan éreztem magam és már éppen azon gondolkodtam, vajon meg kellene e szólalnom vagy mit is kellene csinálni... de akkor a poharamra bökött.
- Igen, látom már reklámoztad. Tényleg jó? - kérdezte tőlem könnyedén.
- Öhm... nos... nekem ízlik. - hebegtem.
- Remek! - ült le mellém - Én inkább maradok a vodkánál. - ezt már valószínűleg a kiszolgáló lánynak címezte, aki bólintott és hátrament. - Te vagy a Petrolen-lány? - érdeklődött, de nem tűnt úgy, mintha igazán érdekelte volna a válaszom.
- én... Lisette vagyok. - vonogattam a vállamat és éreztem, hogy furcsa estének nézünk elébe...